Miért ez a kín? Miért e szenvedés?
Szívem fájdalma maholnap felemészt.
Átkozott álmok, átkozott vágyak…
Valóra SOHA nem válnak.
Életemet eluralta a fájdalom,
Kívülre mégis boldogságom mutatom.
Nem akarok gyötrelmet – nem akarlak Téged!
Mégis minden percben érted élek…
Minden napom veled töltöm,
De nem szabad összetörnöm.
Vágyom arra, hogy veled legyek,
Mégis mindig melletted szenvedek.
Tudom, hogy nem szeretsz, s nem lehetek veled.
Veled és nélküled ugyanúgy szenvedek.
Titokban szeretlek boldog-szomorúan.
Megszakad a szívem csendben, magányosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése