Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. május 16., vasárnap

Hiába hullong a harmat?





mikor láttam arcodon
eddig!
nem tovább!
halkulni kezdett
sóhaj-szült
rongyos álommá vált
bennem a vágy
nyílt sebhelyén
betört az éj

hiába hullong a harmat
nem elég
a szomjas rögöknek több kell
mint
remény maradék

még
nyüzsögnek bennem a képek
rád festettem annyi szépet
gyenge
finom árnyait
a fénynek

most
sejtések ezrei
rajzanak a légben
árnyékká értek a csodák?
a holnap felé vezető utat
lezárták?

-csak Benned lát választ
a szorongás

newyear

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése