Nem lehet az enyém, és ez fáj,
Szinte ordít szívemben a magány.
Tombol a fagy, meghal bent az élet.
S sajnos sejtem, ezt te is érted.
Érted te is, mennyit szenvedek,
De csak éled életed nélkülem.
Pedig úgy átölelnélek kedvesen,
S nem eresztenélek el, soha-sohasem.
De nem kaphatlak meg, s ez fáj,
Érzem szívembe megjött a halál.
Elfagyott a remény, akár a faág,
Megjött a tél, s vele a halál.
Hidegebbek lettek kint a nappalok,
Hisz bent már elmúltak a hajnalok.
Csak a hideg téli est tombol odabent,
Valaki segítsen! Meghaltam idebent!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése