Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. május 12., szerda

Előző élet románca






szomorú csendfüzér feljajdult lelkemen
szemedbe tükrözném arctalan bánatom
ajkaid húsának szomjoltó cseppjein
léteznék síromig árnytalan kárhozón

elmémben kutatom porladó emléked
szerelem síkjain fonódott románcunk
táncoló testeddel vágyhozón keserítsz
bájhozó ledéren mormolod fohászunk

lehulló szirmaid fodrozó tóvizén
véremmel színezem megfakult álmaink
múlthamvas kebleden mennybélin hallgatok
rekesztve szívemnek szabadult vágyait

ölelő mindenség részeként létezem
tebenned pulzálok rügyező szavakkal
kecsesen elsuhansz megízlelt öleddel
égetve szétárad igéző hatalmad

Beri Róbert


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése