Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. május 7., péntek

Ha görnyedt hátamon cipelem a sorsom






Ha arcomról lemállik a világ verejtéke
és nevetve sírok vagy sírva nevetek
bocsáss meg nekem, de átszúrt szívvel élek
az eleven sebekbe még beleremegek.

Ha görnyedt hátamon cipelem a sorsom
és darabokra hullok minden nap alatta
Te finoman csókold büszke homlokom
s az üszök kín alól emeljen fel ajkad.

Ha látnád, hogy a bánat ellep, eltemet
s a szálakra bomló múltam örök harc
ölelj magadhoz, de komor életemnek
értelme se legyen, míg csak Te nem adsz.

Ha lelkem zavarában bújik meg a csendem
és dőlt betűk közé préselem a szívem
légy Te az Isten rám hulló kegyelme
találjam meg benned rég elvesztett hitem.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése