Ha vége lesz e halvány létezésnek,
Új reménnyel zöld tavasz legyen,
Fecskék repüljenek fenn az égen,
S búza nőjjön termőföldeken…
Ne legyen könny szeretők szivében,
Bimbó hajtson minden rózsafán,
Úgy menjek el, e világból, halkan,
Mint ahogyan jöttem, hajdanán…
Vagy ősz legyen, száraz levél hulljon,
Aranyszőnyeg öreg fák alatt,
Tiszát ölelgesse majd a fűzfa,
Mint amikor ott megláttalak…
A nap is csak úgy, szomorúan süssön,
Siratva az elmúlt éveket,
Őszi eső mossa le az útról
E halkuló, fáradt lépteket…
S ha ősz sem lehet, jó lesz hát a tél is,
Szivemben már úgyis régen az…
Az én fecském nem jön vissza többé,
S nélküle már úgysem lesz tavasz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése