Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval szíven simogatsz -:
ne törjünk egymásra - már úgyis
ránk tört ez ideges tavasz;
az első ibolyák s az első
ibolyántúli sugarak
járatják bennünk a rügyedző,
újratavaszodó tudat
s remény s rettenet örök táncát
- kín a szülés s a születés -;
fagy- ütötte, tetszhalott kívánság
után a beteljesülés
ne vég legyen -: kezdet, új vágyé,
küzdelemé, tovább, tovább,
hogy önmaga elől világgá
ne bujdoshasson a világ - -
bújj hozzám, honomul, honodhoz.
ölelj, biztass - csírát a rög -:
szemedből vetítsem világgá
a megszelídített jövőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése