Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. május 14., péntek

...most kellene, hogy itt légy!






...most kellene, hogy itt légy!
Most, amikor hanyatt fekszem
magányos csendedben magányommal.
Most, amikor szótlan feküdnék le
kérő tenyeredbe
téged akarva ...egésznek.

Málna

Bejegyezte: dátum:

2 megjegyzés:

  1. Málna2010. május 15. 14:22

    Gyönyörű képekkel teszed még szebbé ezt a gondolatot!:)
    Köszönöm!!

    VálaszTörlés
  2. Ernest2010. május 16. 10:08

    Nagyon tetszett ez a gondolatod,sokszor ugyanaz kavarog bennem is!

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)