Míg érintem a fehér, puha selyemkezed
és zöld-arany íriszed csak nekem mosolyog,
míg ajkadnál a szíved beszédesebb
s a mosolyod körül felcsillan a csókod,
míg így tartasz forrón, szorosan átölelve
s néma éjlepelként borítod be testem,
míg csak körülötted kószál képzeletem
s a ki sem mondott szavad már ajkaidról lesem,
míg benne vagy a versem forró melegében
és visszanyerem általad rég elveszített hitem,
míg falevélként úszom csókod tengerében
hihetetlen boldogság járja át a szívem.
Köszönöm, hogy találkozhattam itt tollam szülöttjével, kedves Ernő! Jól eső érzés! : )
VálaszTörlésA vers tele van mély érzelemmel, tükrözi lelked szépségét és őszinteségét,nagyon közel áll hozzám...
VálaszTörlés