Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. május 15., péntek

Hallod-e még fájó zokogásom...




Hallod-e még fájó zokogásom
szigetelt csöndedben, az éj közepén
tömjén szagú gyászos kiáltásom
mely áthalad a város kőkezén?

Hallod-e még zarándok sóhajom
mely szelek szárnyán feléd menekül
bánatba dermedt néma sikolyom
mely komor ajkamon szüntelenül kiül?

Hallod-e a mezítlábas csöndet
mely fojtogat, és gyilkos csatát vív
hallod-e az alkony sötétjében
hogy szívem szüntelenül Téged hív?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése