...tudod, Kedves, néha szeretném megfejteni a kapcsolatok ezernyi titkát...hogy miért válik sok ember oly magabiztossá, ha már a szeretett lényt maga mellett tudja, s miért érzi úgy, szívét-lelkét azon perctől uralhatja, ahogy az felé hajlott, miként a Napkorong kínálja számunkra ezernyi aranypermetét, és mi elfogadva elé tartjuk arcunk, vagy otthonunk meghitt mélyén vendégül látjuk, de attól az soha nem lesz a miénk, csupán ajándéka a pillanatnak...miért gondoljuk úgy, hogy egy megbúvó parázsból felizzott szenvedély nem hűlhet ki, miért érez késztetést az ember, hogy egy szabad lelket béklyóval kell elcsúfítani, hogy megmaradjon számára mindörökre? Miért hisszük azt, hogy illanő lényünk szárnyairól leváltak a tollak, miért keressük a kalitka rácsait a szabad égbolt képének látszata alatt, s miért véljük hallani lánccsörgésünk, mikor csak pacsirta-ének röpköd?...félni oly emberi, s megijedni attól, hogy elveszítjük szabad akaratunk megannyi lépteit...mert egyedül könnyedebben reppen még a gondolat is, ha akarja merész magasságokba tör, vagy összeroskadva megbúvik, de nem gubancolja másfajta érzelem, s annak szőttes hálója...ám mindez mit ér, az árva gondolat olyan, mint fogatlan koldusnak a száraz kenyér...csupán röppenő, felsejlő lehetőség csillantja meg talmi fényét...kell egy következő érzet, egy kalandos, egy nagyravágyó, ami utat mutat, vállat tart, velünk sír, avagy elaltat...kell egy hozzáillő darab, amivel eggyé válva, magunkba zárt önmagunk tárja szélesre a zárt kapukat...de a gondolat nem ismer múltat, nem sejti jelened és jövőt sem mutat, csupán létezik, itt és most...hogy megszokás, remény, vagy átkos régmúlt rád vicsorgó félelemarca rajzolódik ki belőle, rajtad áll...Te neveled fel ezt a gyermeket, s mivé formálod, csak Te sejtheted...tudom, ha szerelememet egy öleléssel kellene bizonyítanom, félek megsebeznélek vele, szinte hallom bordáit roppanását, miként tested magamhoz szorítom, ezért hát sose kérdezd mennyire szeretlek, mert annak terhe válladra nehezedve inkább volna fájdalom, mint vágyott, áhított vallomás...
Moha
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése