Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. május 25., hétfő

Tudod, arra gondoltam,



Tudod, arra gondoltam,
vannak emberek,
akik esznek, isznak, kártyáznak,
kutyát sétáltatnak,
betegek, és gyógyszert szednek,
szeretnek, és gyűlölnek,
békét kívánnak, néha háborút,
kertészkednek, fát ültetnek,
közben tudják,
egyszer eljön értük is a halál,
amikor majd mindent elengednek.
De van, akit csak egy dolog érdekel,
minden másról csak az egy jut az eszébe,
mániává válhat az evés, az ivás, a szeretet,
mániává, a kártya, a gyűlölet
a kutya, a háború, vagy a béke,
nekik szinte nincs más gondolatuk,
az jut az eszükbe, a napkeltéről,
és a napnyugtáról,
kutyáról, a virágról,
a békéről, és a háborúról,
a halálról is az jut csak eszükbe,
gondolataik csak egy körül forognak,
szinte azzá válnak,
aki gyógyszert szed, aki kártyázik,
aki kutyát tart, aki kertészkedik,
és olyan is van,
akinek a gondolatai egy ember körül forognak,
mániává válik az - az egy,
mindenről ő jut az eszébe,
a betegségről, a békéről, a kutyáról,
a szeretetről, az életről, a halálról,
megszállottja,
gondolatkertésze ő annak a másiknak,
de nem csak napi nyolc órán át,
hanem akár egy életen keresztül.

.kaktusz



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése