Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. május 17., vasárnap

Te vagy az én álmom,



Te vagy az én álmom,
Mely végtelenül átsző,
Fellegekig elrepít,
Ott, hol a Nap virít…
S az éjben, Te vagy
Minden csillag,
Melyek akkor, csak
Nekem dalolnak,
Szívből jövő szavaid,
Átölelik múltam…
Jövőm sem létezik
Nélküled… nemhogy
Virágok a réten,
Értünk nyílnak szépen,
Te vagy lelkem lágy szele,
Szívem legszebb vihara,
Melyben vágyam felhevül,
S ha elér a Vég szava,
Szép emlékeddel csendesül,
Hallgat el majd végleg,
… karjaidban, örökszerelemben…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése