Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. május 11., hétfő

Ne félj, majd tovább visz az út...



Ha szíved dobbanása elhalkul,
és csak az Isten fogja majd a kezed
ne félj, majd tovább visz az út
mely egyszer hozzám újra elvezet
Mert eddig is volt már milliónyi ösvény
mely keresztezte folyton életünk
szívünk fölött, a mellünk közepén
hordozzuk kincsként örök szerelmünk
És lesz majd iszonyú, mélységes sötét
de főnix porunkból gyúlunk újra létre
elmúlást lehelő mocsarak ölén
várjuk hogy szülessünk a másik örömére


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése