Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. május 3., vasárnap

Majd én is megszólalok



Ha megáll az óra,
s lopok egy percet,
ha odébb görgetek
egy ismeretlen testet
az ágyon,
ha várom,
hogy a szíved
visszakalapáljon,
majd én is megszólalok.
Ha a fekete éj,
csillagot szül
nekem,
ha az utolsó pohár
végleg kiürül,
s a kezem,
ha kezedbe akad,
majd én is megszólalok.
Ha majd ketten maradunk
- két összebilincselt magány -,
ha azt mondod lehet,
esetleg talán,
s egy percig még maradok,
majd én is megszólalok.
Ha a kaputok alatt
lámpafénybe vonod
magad,
ha az ablakból
még látom ahogy,
testedre hull
a paplanod,
majd én is megszólalok.
Ha hazafelé menet,
az omló falban
az erek,
neved nevetik felém,
ha másé nem vagy,
de az enyém,
majd én is megszólalok.

Grim


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése