Fakó égre metszem fel az árnyad
hogy szemed csillagok karéjozzák
s a nyártól bódultan szomjazó fákra
illatod sívó szelek húrozzák
itt Holt-tenger mormolja a hangod
és hegyek kőharangja lesz a szoknyád
most portölcsérek hordozzák uszályod
s lépted nyomát nyájak szalagozzák…
Én rajzollak újra minden este
míg tikkadt-szürke álmaimat várom
hogy lelkem fáradhatatlan ecsetje
színesítse tavasztalan magányom
vad vágtára nógatom a hajnalt
pírja -csókodként égjen a számon!
és felhőszélre ültetek madárdalt
messze vinni sóvár szerenádom…
aimee
The Church of the Light_A Fény Temploma from Ferenc Vicze on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése