Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. február 5., péntek

Bánkódom Nagy Csaba (Gyémánt):



Most nem,
nem tudom, merre vagy,
egyhelyben áll minden,
szürke láz ural,
mintha feledne a tavasz,
egyhangú színek
a földön, az égen.

Benned élnék pedig,
halmazodban,
legyek olyan
Neked,
mint Te-magad,
kivel megosztathatik
minden gondolat,
öröm, mosoly,
vagy térdig
kopott bánat,

de most
nem láthatlak,
a fellegek alatt
csak gondolatom véd,
csillag-fényem
mégis mind a Tiéd.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése