Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. február 18., csütörtök

Ilyen mostoha, téli éjszakákon...



A hold aranyméze lecsurog a fákra
föld szívére száll a némán fénylő hó,
minden csillag egy-egy kifent dárda
és a ködön túl a semmi hallható…

Pogány mámortól ittasulva várom,
hogy felém kússz, lopva, zajtalan,
hogy ilyen mostoha, téli éjszakákon
langy-öledbe bújva elsírjam magam.

Vörös Liliom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése