Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. február 14., vasárnap

Szeretném…




Szeretném látni
még a rétet,
hol milliónyi
fűszál rejtekében
bújik meg az élet,
ott, hol árvalányhaj
kócos nagy mosollyal
köszönti a hajnalt,
hol a napba nézve,
láthatok madárrajt,
csak egy dalra vágyom,
mely tisztán szól a térben,
nem zavarja semmi,
de eléri a szívem,
tán halk tücsökzenére,
melyre csillagtáncot
lejtene a lelkem,
kaput nyitva Holdnak,
hadd járkáljon bennem,
csak parányi része
lehessek a földnek,
de mindezt észrevétlen,
csendben tehessem meg…

Mirian


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése