Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. február 2., kedd

Éjszaka vele




Itt fekszel mellettem szótlanul.
Tested meztelen,
fölém hajolsz nesztelen,
puha hajad simogatja mellem,
kezed arcomon,
ajkad-ajkamon.
Libabőrös lettem!

Lélegzetem visszafojtom,
Testem átadom,
Fejem ráhajtom
Puha kebledre,
Játszhatsz velem kedvedre,
Nem állok ellen.

Ujjaid kalandoznak mindenfele,
Kezem ráteszed fenekedre,
Érzem csípőd lágy ringását.
A vágy és kéj ül ki arcodra,
Elindulok utolsó ˝harcomra˝,
Hogy a mennybe repítselek.

Forró leheleted érzem arcomba,
Körmeid vágod hátamba,
Halk kéjhang ˝üti˝ meg fülemet,
Tested megremeg,
Forróság önti el,
Melleden izzadságcsepp gördül…
Testem megremeg.

Egymás karjába hullunk,
Nem csillapodik vágyunk,
Egymást kívánjuk,
Nem tudunk betelni egymással…

Ujjaid kalandoznak mindenfele,
Ajkad elindul lefele…

Eszméletem vesztem a gyönyörtől…!

Testem megremeg,
Testünk megremeg,
Nem csillapodik vágyunk,
Végtelen körforgás ez,
Két teste mely egymásért epedez.

Itt fekszel mellettem szótlanul…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése