Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. február 11., csütörtök

sötétben



minden éjjel azt álmodom
hogy az ablaknál állsz
és soha többet
nem leszel ugyanolyan
mint amilyennek akartalak
mert nem engem vártál
azzal a megmagyarázhatatlan vággyal
amivel én vártalak
most nem kapaszkodom
csak õrjöng bennem a tudat
hogy ebben az életben sem
tudtalak kezemben tartani
és nem fogok többet a szemedbe nézni
már nem nekem zöld vagy barna
elengedtelek
de akárhányszor születek újra
mindig téged foglak keresni
(mert tudom hogy félsz a sötétben)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése