Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. február 25., csütörtök

Narancsvörös szélben…




Hajnali kócos ébredés
Suttogja holnapod…
Belém égett egy ölelés,
S oly magam vagyok.

Az éjszaka könnyein át
Kutatom leheleted,
S az elengedett édes vágy
Még simogatva keres.

Ujjaid redőcskéi,
Még érintik forró testem…
Puha ajkaid méz-íze
- Tűzliliomként bennem.

S bíborszínű álmom
Lepke-fodron táncol…
Kéjes szenvedélyem,
- Narancsvörös lángon
Hagyd égni!
Ó, egyszer
Csak még egyszer,
Hagyj elveszni
Fény-édes remegésben…
Arcod kéj-gyönyörében.
Csak még egyszer!
Lágyan - hagyj…
Utolsó mozdulat…
S a tengerparti horizont
Kéklő ölelésében,
- A narancsvörös szélben

Orkán-szívem megszakad…

Lilla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése