Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. február 12., péntek

Mikor visszanéztem régi utamra,




Fák ágai egyre hajladoztak,
a hegyek és völgyek ragyogtak.
Virágok pompáztak az utakon.
Fújtak a szelek, és elmúltak,
a pillanatok éltek és eltűntek.
Lelkem mélyén a választ megleltem.
Sok fájó emlék gyötri ma is szívemet.
Álomtalan érzéssé vált a szerelmünk,
Lelkem is messzi utakra menekült.
Időm lejárt, az emlékek is megkopnak.
Mikor visszanéztem régi utamra,
Az élet is messze maradt mögöttem:
És az álmok is tovaszálltak csendben

I Walk Alone - Tarja Turunen



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése