Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. február 4., csütörtök

Egy fényképet nézek



Ha varázsló és bűvész lennék,
vagy maga a Mindenható,
életre kelne vén kezemben,
egy mindennél drágább fotó.

Jönnél csókkal átölelve
s szólnál: imádj, itt vagyok.
Lehunynák a kék égbolton
szemüket az árva csillagok.

Szerelemesen néznék reád,
hisz szívem vággyal van teli,
de a bűvös szót: szeretlek téged
lelkem most még csak dédelgeti.

Félve, balga áhítattal
végre titkom kimondja a szám,
eltűnne a rideg fénykép
s mosolyognál kedvesem reám.

Ég és Föld között lebegnénk,
várna ránk egy kicsi hon
s angyalkézből hullna ránk
a gyönyörű szép vörös liliom.

Komlósi Lajos

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése