Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. február 22., hétfő

Sötétben is megtalál ölelő karom....




Magára húzta az éj a teliholdat,
Ezt az ezüst-hideg selyemtakarót.
Ezt az apályszülőt és víztükördagasztót.
Ezt a csillagok közt bolyongót.
Húzd magadra Szerelmem Te is a paplanod,
Hogy beszökhessek hozzád ez éjen,
Hagyd résnyire nyitva az ablakod.
Fújd el gyertyád pislákoló fényét,
Sötétben is megtalál ölelő karom.
Aludj és álmodj szépeket.
Egyetlen szerelmes csókodért,
Hajnalra festek új égi képeket,
Aranyba öltöztetem a most feketébe bújt eget.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése