Tudod, arra gondoltam, hogy az élet nem olyan, mint a rajz, amit ha tegnap elrontottunk,
ma kiradírozhatunk, és újra lehet elölről kezdeni, nem lehet soha tiszta lappal indulni,
az élet lapjain mély nyomot hagy a ceruza, nincs olyan szer, amelyik azokat a karcolásokat eltünteti, de a pillanat arra van, hogy új színt vihessünk a régire, hogy szebbé, vidámabbá,
bölcsebbé tegyük azt a rég elkezdett rajzot, kiradírozni nem lehet, de minden pillanatban ott a lehetőség, hogy a meggondolatlanul elmaszatolt, sötétben sötétre rajzolt kép kiszínesedjen,
minden pillanatban lehet irányt változtatni, lehet a mégoly sötét szobába fényt beengedni,
a hajnal is attól függ, az, hogy milyen az ébredésünk, hogy milyen lábbal ébredünk,
hogy a napfény bántja a szemünk, vagy örömöt ad kedves cirógatása, hogy ablakunk előtt a madár bántón zajos, vagy inkább kedvesen dalolós, hogy a hirtelen jött zápor áldás, vagy átok, az is attól függ, hogy előző napon milyen volt a félbehagyott kép, hogy árnyékként, vagy fényként borul felénk.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése