Tudod, arra gondoltam, van-e olyan, hogy abszolút szeretet, van-e teljesen tiszta, vég nélküli szeretet, amelyikben egy apró homokszem sincsen, és hogy az ember képes-e ilyen szeretetre, képes-e az isteni szeretetre, milyen is lehet az a szeretet, amikor a szeretet az Isten, vannak-e feltételei, hogy valaki eggyé váljon vele, maga legyen a megtestesült szeretet, kettő biztosan van, talán többre nincs is szükség, elég hozzá, az abszolút szeretethez az a abszolút bizalom, és a teljes félelemnélküliség, ki tudja, talán addig maradunk ebben a tisztítótűzben, míg el nem érjük azt a paradicsomi állapotot, de hát olyan nehéz bizalommal, félelem nélkül szeretni, mikor az ember arcán álarc van, kell az álarc, mert bizalmatlan magával, és mással, ha kiderül, milyen is a valója, örökre magára marad, bizalmatlan az ember, azt hiszi, őt nem lehet szeretni, hát hazudik valami szépet, s ettől él félelemben, hogy majd kitudódik, örök körforgás, a szeretetben mindig ott a homokszem, ami nem engedi, hogy az ember szeretetté, vagyis Istenné váljon.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése