Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 30., szombat

…amikor rám szakad hiányod súlya



…amikor rám szakad hiányod súlya, amikor körülöttem hamis éle van minden szónak, akkor még inkább vágyakozom mindenen át Hozzád, hogy selyemfényben sejlő alakod védelmébe bújjak. Igaz hited és emberséged mutat utat, amikor szemeim cserben hagynak, amikor vakként tapogatózva keresem az utat, amit nélküled kell járnom...de nem megy, bénaként rogyom össze, mint aki hiszi, hogy a hit őszinte ereje legyőzi fogyatékosságát és végtagok hiányában szárnyat növeszt rá a konok elhatározás, hogy odaérjen Hozzád...

Moha

ERA - Miseri Mani



2 megjegyzés:

  1. Drága Ernest, nem szívesen zavartalak meg emlékeid sűrűn gomolygó fájdalmában, olvastalak, átérzem minden gondolatodat...tudod, én nem prédikálok az idő jóságáról, amiről azt hiszik, hogy enyhítő balzsamot nyújt az igaz tragédiák hegeire, de hiszek ezzel szemben az örökkön emlékező szívre, és abban, hogy talán eljön a pillanat, amikor egy mosoly emlékére mosolyt tudunk küldeni az ég felé, ezt a pillanatot kívánom Neked, tiszta szívből! Békés vasárnapot, Kedves Ernest!

    VálaszTörlés
  2. Tudod,38 éves volt...
    Nem tudom feledni,keresem lépte nyomát,hallgatom az üres szobát,mely viszhangzik életétől.Emléke előttem lebeg,látom a mosolyát,érzem ölelő karját,hallom suttogó szavát.Ő volt a lelkem mása...
    Szavaid erőt adnak,jól esik a szívemnek az érzés,hogy valaki valahol rám gondol.
    Köszönöm!
    Ernest

    VálaszTörlés