Szeptember

Ötkor ébredtem:
Még az előtt, hogy a hajnal
Belefénylene szemembe.
Napról napra késik a reggel.
Mikor felkelek, még alszik a táj,
(csak délidőben eszmél a nyár)
És süket a csend…
A madarak,
E nemrég még jókedvű,
Zajos csapat,
Most felborzolt tollal,
Némán gubbasztanak.

Már nem lehet meztelen testtel
Átsétálni, kávéval kezemben
A hálószobából a reggelekbe:
Fázósak a hajnalok.
Megborzongok,
Libabőrös vagyok.
Lehangoló egy idő,
Ez a nyárelűző
Koraősz.
A kandalló,
Kormos szemével rám kacsint;
De hát még zöldek a fák!
És különben is
Délben még él a nyár,
És akár
Vad meleg lehet.
Csak a hajnal…,
Meg az est…

Éjszakára,
Csukott ablakokkal kizárom,
A kellemetlenkedő,
Nyirkosra hűlő levegőt
És az őszirózsák
Nehéz, ravatal illatát.

Magányos gesztenye koppan a palán…

A kirakatok fél áron kínálják
A nyár maradékát.

Fehér Miklós