Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. szeptember 26., péntek

Rád hangolódva




Itt állok elõtted,
álarcok nélkül,
keresem a húrt,
melyet megpendítve
Lelkedhez érhetek.
Itt állok elõtted,
mozdulatlanul,
érteni szeretnélek,
s szólok hozzád:
áruld el ki vagy Te?
Itt állok elõtted,
Lelked mágnesként
vonzza Lelkem,
hagyom hát, hogy
közel vonj egészen.
Itt állok elõtted,
lágy szellõ hozta
hozzám kérésed,
hogy teremjek itt,
s mentselek meg téged


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése