Ernest

a nyár
milyen sárga
és milyen forró
mint szavad Kedvesem
amikor kedved keresem
és nyakam körül
ujjaid játszanak
míg hajam szálai közt
vágyamra találsz

az ősz
milyen barna
és milyen nedves
mint csókod Kedves
amikor áttör ajkaid között
a türelmetlen gyönyör
felajz majd meggyötör
az elnyúló pillanat
ha még várni kell

a tél
milyen fehér
és milyen hideg
mint hiányod Kedvesem
amikor meleged nem lelem
csak emlékeimből építek
boldog érintéseket
és lázas látomás csupán
vágyam mosolyod után

a tavasz
milyen zöld
és milyen selymes
mint szerelmed Kedves
amikor elmerülök illatodban
és a lüktető boldogság valahonnan
újra és újra ránk talál
mint a természetre
az ismétlődő élet és halál