Csendben dereng a gyertyafény

Csendben dereng a gyertyafény
Nincs semmi most csak Te meg én
Fekszünk a selymes párnák közt,
Öszzefonódik lelkünk a testünk fölött,
Most lassan mozdulok ahogy szereted
Feléd nyújtott lelkem eléri lélek kezedet.
Megsimogatod,
Mielőtt még beleolvadnál,
S érzem otthonod,
Anélkül,hogy szólnál
A furcsa remegés,
Miért majd meghalnál,
Jön,s ölelve szívemben szerelmet harapnál,
Már nem hallod hangom, s nem látsz
Azt érzed,hogy csak a lelkemre vágysz...