Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. szeptember 12., péntek

Az alkonyi estben...



Egymás mellett állunk az alkonyi estben,
Keletről jőve s Nyugat felé nézve
A nap aranygyöngyözését szemlélve.
Ott vagyunk
A nap könnyeit összegyűjtő felhőben.
Mélyen benne, a titkos csendben
Omladozó narancsfényt
Susogó levelek lágy neszében.
Szellő ringató ölelésében
Földig hajló fák erezett tövében,
Hintázó ágakon szökkenő
Madarak szerelmes zengedezésében,
Az éji kék ég ezüst színében
Álmokat szövő
Csillagok parázsló szemében,
Egymáshoz simuló testünkben
Összefonódó lelkünkben
Egyszerre dobbanó szívünkben
Élve és megkövülve
Ebben a földi és az örök életben
Kéz a kézben....

Alexander07

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése