"Szívemben sokáig alvó
tűz most hirtelen éledni kezdett.
Tudom, hogy ez az érzés egy kezdet,
mely egy másik ember felé űz.
Lelkem meghitt csendje felborult hirtelen,
most belép életembe egy vonzó idegen.
Szívem azt súgja ne hagyd tovább menni!
-Érzéseidet engedd csak bátran szárnyra kelni.
E pici parázs mi eddig csak pislákolt,
s nyugodt napjaimban zavart nem okozott,
Most egyre nagyobb és forróbb lángra kap,
s érzem, hogy e tűz a szívembe harap.
kimondhatatlan boldogság vesz erőt rajtam,
SZERELMES VAGYOK!
Talán ezt akartam?
-Nem, nem akartam csak sodort az ár,
mely azt súgta rád valahol boldogság vár.
S mint minden ember vakon hallgat e szóra
Megyek az árral, magamat hajszolva.
Hajszolom a szívem, mert tudom, magamat
olyan érzésnek adom,
Mely életem perceit örökre betölti
S kettőnk vágyait beteljesíti."
tűz most hirtelen éledni kezdett.
Tudom, hogy ez az érzés egy kezdet,
mely egy másik ember felé űz.
Lelkem meghitt csendje felborult hirtelen,
most belép életembe egy vonzó idegen.
Szívem azt súgja ne hagyd tovább menni!
-Érzéseidet engedd csak bátran szárnyra kelni.
E pici parázs mi eddig csak pislákolt,
s nyugodt napjaimban zavart nem okozott,
Most egyre nagyobb és forróbb lángra kap,
s érzem, hogy e tűz a szívembe harap.
kimondhatatlan boldogság vesz erőt rajtam,
SZERELMES VAGYOK!
Talán ezt akartam?
-Nem, nem akartam csak sodort az ár,
mely azt súgta rád valahol boldogság vár.
S mint minden ember vakon hallgat e szóra
Megyek az árral, magamat hajszolva.
Hajszolom a szívem, mert tudom, magamat
olyan érzésnek adom,
Mely életem perceit örökre betölti
S kettőnk vágyait beteljesíti."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése