Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2008. szeptember 30., kedd
Veled
Éjjeli csendbe, halkan zengve
Szíved ütemén, dobog a zeném.
Semmi nem ingat, álomba ringat;
Te vagy veled, lelked neked
Álomba merül, velem-egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése