Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. szeptember 23., kedd

Lettem

aholdfnynl.gif

Komáromi János

LETTEM

lettem magányos csillag
véges világegyetemedben
lettem az "én"
az életedben
lettem gén
végtelen láncodban
lettem könnyed lépés
esztelen táncodban
lettem apró vércsepp
gyönyörű testedben
lettem csillanó remény
könnyező szemedben
lettem sikoly
beteljesült vágyadban
lettem sóhaj
összegyűrt ágyadban
lettem halvány holdfény
az ijesztő csendben
lettem kint felejtett könyv
az őrjítő rendben
lettem csókok íze
szikkadó szádban
lettem józan áramlat
az esztelen lázban
lettem árnyék a
szemed mögött
lettem bánat
két kezed között
lettem eső
nyár hevében
lettem húszas
koldus zsebében
lettem izzadság csepp
fénylő bőrödön
lettem ív, csókolni való
szemöldökön
lettem, amit
mindig kerestem
lettem, ami
sohasem lehettem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése