MONDD ÚJRA

Elizabeth Barrett-Browning:

MONDD ÚJRA

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd ... szeretsz ... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres,
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd szeretsz, szeretsz ... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva ... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress...