Aranyhomok partra kiemel

Ha szirt mögé bújsz, én az alattad hömpölygő víz leszek,
mely elkap, és magába fogadva véd,
mikor a sziklát épp elengednéd...
nem kérdez, csak ringat,
dobogó tengerszív ütemmel nyugtat,
mások elől elrejt,
csak körvonalat sejtet,
ha akarod melletted áll némán,
ha menekülnél, elenged, nem kérdez
csak néz Rád...
aranyhomok partra kiemel, ha békére vágysz,
de mindig ott találod,
ha jön az ár-apály,
közeledik...távolodik, de ott lesz, és vár Rád...

Kovács Nóra