"Sötét az út, de a végén ott a fény

"Sötét az út, de a végén ott a fény,
s meglátod a szerelmed a végén.
Ott áll a fénysugár közepén
és feléd nyújtja a kezét
-Az életed vagy én?
Letörlöd könnyeid arcodról,
és gondolkozol.
Ott állsz bénán,
s hosszú habozás után
eszedbe jutnak az emlékek,
az emlékek melyek helye éget,
s ha úgy döntesz maradsz, tovább sebez téged.
Végigfolynak könnyeid arcodon,
s eszed a szíveddel harcol.
Szíveddel, melyben emlékeid őrzöd
a sok szép pillanatod melyet a fiúval töltöd.
Végül eszed győz, s szíved veszít
csak egy szó mellyel a fiú örökre elveszít.
A fény lassan elhalványul,
s szemed elé félhomály tárul.
Az utat újra sötétség takarja,
a szíved mindörökre egy fájó seb marja."