Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. szeptember 28., vasárnap

SZERETLEK!



"Percek múltak az életembõl,
S mégis éveknek tûnnek
Lángok gyúltak a félelembõl
Melyek lassan kihûltek.
Érzések törtek rám, ismeretlenek
Elûzve magányom fellegeit,
S általad megismerve
Egyre közelebbrõl a boldogság gyermekeit.
Tiltott órák mik Veled teltek el
Szívemben maradnak, mint apró sóhajok
S mint ahogy kezed érintését nem feledem,
Bennem maradnak a gyönyörû napok.
Ennek az álomnak ne legyen vége soha,
Hadd álmodjam végig az életet,
Ölelõ karjaid közt megbújva mindig
S várva örökké közelgõ léptedet.
Rólad szól minden vers
Melyben Téged kereslek
De elmondani úgysem tudom...
Mennyire SZERETLEK!"


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése