Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. szeptember 19., péntek

Hallod az éj hangját?




Hallod az éj hangját?
Hallgasd gyönyörű dalát!
A baglyok huhogását,
a szellők lágy zúgását.
Csitt, hallod, amit én?
Szárnyával suttog a denevér.

Hallod? Elnémult minden.
Nem hallani semmit sem.
Élvezd a csendet, mely
karjával átfont minket.
Felejtsd el most a gondokat,
ne törődj velük, míg velem vagy!

Látod? Nézz az égre!
Hogy ragyog a csillagok fénye!
S a hold. Látod a holdat?
Ezüst fénye világítja arcodat,
mely oly gyönyörű számomra,
mint a vakító nap világa.

Látod? Csak ketten vagyunk.
Ketten az éjben a városon túl.
Nézz rám, fogd meg kezemet,
A sötétség országa titkokat rejt.
Fedezd fel őket,
s engedd, hogy segítsek!...

Ketten az éjben minden csodás,
ezt te is tudod most már...
A hajnal közeleg felénk.
Látod a felkelő nap fényét?
S a madarak énekét hallod?
Ma ők is nagyon boldogok!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése