"Még senkit sem szerettem ennyire...
Vagy ez is csak a képzeletemben játszó gondolatok egyike?
Ha lefekszem este, csak Rád gondolok,
Éjszakánként csak Rólad álmodom.
Minden éjjel itt vagy velem,
De reggelre nem marad, csak az üres végtelen.
Érzem, ahogy ajkad végigsimítja szám,
S kezed simogat akár egy törékeny porcelánt.
Tekinteted végigpásztáz arcomon,
Testemen érzem a kintrõl érkezõ gyenge fuvallatot...
A függönyön át bekukucskál a sápadt Hold,
S én halkan dúdolok egy bús dallamot.
Nem tudom nélküled elképzelni az életem,
De Te minden éjjel eltûnsz oly hirtelen.
Nekem Te vagy az édes éjféli kísértet,
S a szívem éjszakánként visszavár Téged!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése