Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. december 6., vasárnap

csak a te csodás pillangód leszek ...




Csak fogd a kezem és vezess !!!
Nem kérdezem, hogy hova megyünk, csak azt akarom, hogy együtt legyünk ...
csak nézz a szemembe, láss bele a szívembe, csak ölelj át és vegyél a puha meleg karjaidba...
mint a madár, mely óvja riadt kis fiókáját, takarj be, melegíts ha fázom, ha éhezem, adj ennem, innom...
s ha nem jön álom a szememre, csak dalolj és ringass el , súgj a fülembe kedves szavakat, rajzolj az ajkamra édes csókokat...
s fesd az ajkadra a nevem, engedd, hogy én legyek az örömöd, a bánatod...
mondd, hogy már rabul ejtettelek, mint éjjeli lepkét a lámpafények...
csak ölelj és símogass, mint tavaszi szellõ pezsdíts fel a véremet, mint éltetõ napfény járd be a testemet...
járd be a testem minden hajlatát, és érezd gyöngyözõ nedveim illatát...
s én majd fényedben megfürödve csak úgy ragyogok, puha bársonyos sugaraiddal betakarózok...
s mint hûs vizû kis hegyi patak, majd csordogálok a szemedben, harmat cseppjeidben fürödve...
s tarka pillangóként majd a válladra ülök, s pille szárnyaimmal majd az arcod símogatom ...
arany szállal a szívedet körbe fonom, és ott maradok veled, csak a te csodás pillangód leszek ...
veled köszöntöm majd a hajnal ébredését, veled töltöm a naplementét...
éjjel is veled leszek, és ébren õrzöm majd az álmod!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése