Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. december 11., péntek

Még meddig?



Még meddig kell
tétován számolni a múló perceket,
és remélni, hogy az eljövendő nap
már nélküled is boldog lehet.

Még meddig kell
gondolatban eltévedni hozzád,
és céltalan úton keresni,
hol találok rád.

Még meddig kell
némán tűrni a kiáltó fájdalmat,
és rejteni, hogy
vérző szív van a mosolyom alatt.

Még meddig kell
a holdfény árnyékába sírni a nevedet,
és minden elhaló rezdülésben
kutatni a lépteidet.

Még meddig kell
büszkén állni a tekinteted,
és küzdeni nehogy meglásd,
a szívem még dobog érted.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése