Hiányzol

Lámpaernyőm árnyékokat rajzol,
a tárgyak pihenni térnek,
aludni készül a csend is.
A fények szentjánosbogárkák,
köztük bolyongnak szobád fényei.
Gondolatban ott vagyok,
balra tévé, jobbra pamlag,
emlékszik még a csókjainkra,
de nem fecseg.
A kisasztal köszönt,
kínálkozik a fotel.
Szekrényed nem hív,
diszkréten rejt férfi titkokat.
Este hiányzol legjobban,
este váj belém a fájdalom karma
és selyemsállal fojtogat a magány.
Tablettáim kútba dobnak,
elmosódnak a képek,
fényévek távlatából hallom hangod
s lépteidnek surranó neszét...

Komlósi Lajos