mondd, gondoltál már arra?
...mikor estefelé enyhült ujjal érintgeti az alkonyat a természet orcáját....mikor a pici vágyak szétszaladnak, majd összebújnak egy sarokba mint pelyhes kiscsibék, s várják hogy leszálljon végleg a sötét...mikor az ébrenlét s az álom határán egyensúlyozva - mint holmi légtornász - kapaszkodsz eszméleted utolsó szikrájába, mert érzed hogy még jönnie kell valaminek...mikor aztán megadod magad, és zuhansz-zuhansz pörögve forogva az álom spirálalagútján, de közben érzed: nem vagy egyedül hisz fogom a kezed...
...gondoltál minderre?
Mert én minden este erre gondolok...mikor szemembe csillan az utolsó fénysugár az est határán - a te szemed az ami eszembe jut...mikor fekszem ágyam félhomályán - alattam gyűrött nyűtt vágyakból vetett fekhelyem - akkor is egy a képzelet, a gondolat:látom arcodat...mikor elhagy a józanész és süppedek az álom puha lágy vattafelhőjébe lassan, aztán egyre sebesebben, akkor is csak öröm munkál bennem - hisz álmomban mindig itt vagy velem...
...egyszer majd félúton találkozunk...
dreaming58
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése