Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. december 5., szombat

Táncom



Szemedben látom a vad vihart,
Melyben órákon keresztül
Izzik a vágy, mi hajt,
És látom, ahogy előtted táncolok,
Ahogy mellemen át
Combom közt az öntött víz csorog.

Szemedben látom a pattant húrt,
Melytől égő szenvedélyed
Fülledt mécseket gyújt,
Izzó ajkadban a kéj lehelete,
Édesen sós gyönyörét mossa
Felhevült testemre.

Válóczy Szilvia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése