Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. december 16., szerda

Mohinder Suresh monológok ( Hősök c. film )




A Föld hatalmas. Elég nagy ahhoz, hogy azt hidd, elrejtőzhetsz bármi elől. A végzet elől. Isten elől. De csak abban az esetben, ha találsz egy elég távoli helyet. Tehát elmenekülsz. A világ végére. Ahol minden megint biztonságos, nyugodt és barátságos. Az vigaszt nyújtó sós szellő. A békesség érzete, a hátrahagyott veszély okán. A szomorúság érzete. És egy pillanatra talán... azt hiszed, hogy megmenekültél. Elmenekülhetsz messzire. Megteheted a kis óvintézkedéseidet. De tényleg sikerült elmenekülnöd? Sikerül valaha is? Vagy az igazság az, hogy nincs ahhoz erőd és ravaszságod, hogy elbújj a sors elől. De nem a világ kicsi, hanem te vagy az. És a sors bárhol rád talál.

SZERELEM

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése