Tudod, arra gondoltam, aki szeret,
az soha nem érzi, hogy adna valamit,
valahogy a szeretethez képest
minden olyan szegényes,
mint mikor valaki kincset birtokol,
és műanyag bizsut ad ajándékul,
a szeretethez képest
a legszebb szavak is kopottak,
és mégis, aki szeret, az olyan,
mint maga az ég ragyogó királya,
a fenséges köntösű Nap,
ki meleg fényével mindent beragyog,
áldás a Földnek,
áldás állatnak, embernek, növénynek,
útján kacagva nyílnak a színes virágok,
magasban a madarak vidáman dalolnak,
a szelíd gyíkok elégedetten sütkéreznek,
s a szomorú ember szívét-lelkét testét is,
a boldogság járja át,
a szerelmes Nap valójában csak azt adja,
amit muszáj adnia,
mert különben létezni se tudna.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése