Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. december 28., hétfő

Tudod, arra gondoltam,




Tudod, arra gondoltam, aki szeret,
az soha nem érzi, hogy adna valamit,
valahogy a szeretethez képest
minden olyan szegényes,
mint mikor valaki kincset birtokol,
és műanyag bizsut ad ajándékul,
a szeretethez képest
a legszebb szavak is kopottak,
és mégis, aki szeret, az olyan,
mint maga az ég ragyogó királya,
a fenséges köntösű Nap,
ki meleg fényével mindent beragyog,
áldás a Földnek,
áldás állatnak, embernek, növénynek,
útján kacagva nyílnak a színes virágok,
magasban a madarak vidáman dalolnak,
a szelíd gyíkok elégedetten sütkéreznek,
s a szomorú ember szívét-lelkét testét is,
a boldogság járja át,
a szerelmes Nap valójában csak azt adja,
amit muszáj adnia,
mert különben létezni se tudna.

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése