Egy nap Tenélküled, mint üres utca mely piszok felhőben nem vezet semerre. Sötét, rút épület arcomba bámul, lélek se mozdul, csak a szél süvít a magány hágóján át. Egy nap Tenélküled, mint széles sivatag, hol fű s virág nincs, se bokor, se fa, csak kopott homok, mely öröklétbe nyúlik és feldúlt egébe egy méla napnak. Egy nap tenélküled végtelen éji táj csillagtalan világa vár bús pironkodást átgyúrni egy nap csodás pompáivá! Egy nap tenélküled egy süllyedő nap az idő gödrébe hang nélkül, mint óriási moly, amely az éjt repdesvén reménytelen keres fényt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése